4. rész: Valentin nap

Éjszaka alig tudtam aludni, mert olyan érzésem volt, mintha valamit elfelejtettem volna. Már majdnem bealudtam úgy 11 körül, amikor eszembe jutott, hogy holnap Valentin nap. Hogy felejthettem ezt el? Valamit gyorsan kellett kreálnom Harrynek. Kiugrottam az ágyból, majd szaladtam a konyhába. Mindent előpakoltam, amit szükségesnek láttam egy süti elkészítéséhez, majd kerestem valami jó receptet a neten. Végül a Twixes cupcakenél maradtam, mert tudtam, hogy Harry imádja a Twixet és még találtam egy macis sütit. Reméltem, hogy finom lesz, mivel nem kóstolhatok bele az ételekbe a liszt miatt. Elkezdtem összekeverni a tészta hozzávalóit és nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg. Végül is mért ne kóstoljam meg? Ki tudja milyen lesz, Harrynek csinálom, nem ronthatom el. Megkóstoltam és finom volt. Beraktam őket a sütőbe, majd elkezdtem a macis sütiket. Az is cupcake, csak annak a tetején nem Twix van, hanem maci alakú keksz. Tök cukik. Mire összeállítottam ezt a sütit is, a másikat már vehettem ki a sütőből. Azoknak raktam a tetejére Twixet. Aztán kész lett a többi is, azoknak meg a kekszet raktam a tetejére:

Mire mindent elpakoltam és elmosogattam a koszos edényeket, már 2 óra volt. Bementem a szobámba és ledőltem az ágyra. Remélem, hogy ízleni fognak Harrynek a sütik. Elaludtam. Azt álmodtam, hogy Harryvel egy pár vagyunk. És hogy nyár van és egy hajón vagyunk. Ott volt a többi fiú is velünk, de ők csak szaladgáltak a fedélzeten. Mi, Harryvel a hajó orránál álltunk és felálltam a korlátra. Aztán Harry megfogta a két kezem és Titanicost játszottunk. Utána leemelt a korlátról, majd maga felé fordított. Azt mondta, szeret és elkezdett a felém közeledni a fejével. De amikor összeért az ajkunk, felébredtem. Sajnos. Megnéztem az időt, fél 5 volt. Gondoltam már nem alszok vissza, mert akkor még jobban nem akarok felkelni. Kimentem a konyhába kómás fejjel és odamentem az asztalhoz. Furcsálltam, amit találtam az asztalon:

És még volt egy cetli, azzal a szöveggel, hogy ’Happy Valentine’s Day to my Dream’. Elmosolyodtam, felnéztem és ott volt Harry az asztal mögött a pultnál. Felkiáltottam a nevét és odaszaladtam hozzá, majd ő hátra fordult, én meg nyakába ugrottam.

                                                           - Tudod, hogy hiányoztál? –kérdeztem.

             - Reméltem, hogy hiányoztam, de biztos nem annyira, mint te nekem. –nézett rám a két zöld szempár, majd átkarolta a derekamat.

                                                                 - Hát pedig de. És hogyhogy itt vagy?

                                                      - Mondtam, hogy jövök. –értetlenkedett.

                  - Jó, de azt hittem, hogy csak délután. Bár így jobban jártam.

- Hülye vagy? Annyit nem bírtam volna ki nélküled. Már ez az idő is sok volt. –mosolygott.
- Nekem is. –mondtam, majd a fejemet neki döntöttem a  mellkasának.

                                                 - Tudod milyen jó érzés most ez? –kérdezte.

- Szerencsére tudom. –néztem fel rá, majd egymásra mosolyogtunk.

- Na, gyere. –vigyorgott rám, majd felemelt és bevitt a szobámba és lerakott az ágyamba. Utána kiment. Aztán amikor bejött, már egy          tálca volt a kezében, amin a turmixok voltak és egy szív alakú doboz. Beült mellém az ágyba és a kezembe nyomta.

                                                                                                                                  - Boldog Valentin napot! –mosolygott rám.

                                                                                                                                               - Köszönöm. –mosolyodtam el én is.

                                                                                                                 Kinyitottam a dobozt és ömlött ki belőle a cukorka:

- Imádlak.
- Én is téged! –nézett rám és felém nyújtotta az egyik poharat.
- Fincsaa.
- Nem kell mondani, tudom. –kacsintott rám.
- Héé. Próbáltam kedves lenni. De így már elárulhatom, hogy igazából nem ízlik! –pimaszkodtam.
- Nem ízlik? Csinálok másikat! –mondta, majd kikapta a kezemből és felállt.
- Harry. Ugye nem gondolod komolyan? Mért ne ízlene? –kérdeztem nevetve.
- Jaa. Mért gondolnám komolyan, csak hülyültem. –mondta zavarodottan.
- Ebből már nem mászol ki. –nevettem.
- Nyaaaaaa. –nézett rám gonoszan.
- Jól van na, tudjuk, hogy „viccelődtél”. –mutattam az ujjaimmal az idézőjelet.
- Nem kell gonosznak lenni. –nevetett.
- Nem voltam gonosz. –mosolyogtam rá és ő rám.
- Amúgy. Mi volt a suliban? –kérdezte.
- Szörnyű. Odajöttek a pedofil barmok szünetben hozzám. –nevettem.
- És mit mondtak? –kérdezte.
- Háát, amit válaszoltam nekik a kérdésükre, arra elég mérgesek lettek. Pedig én semmi olyat nem mondtam. –nevettem.
- Szóval hoztad a formád? –kérdezte nevetve.
- Ja. –nevettem.
- Hát az jó. És mi volt még?
- Föcin feleltetni akartak, de beérte annyival a tanár, hogy nem tudok még ennyire angolul. Ja és pénteken nem fogok suliba menni.
- Mert?
- Azok a barmok jelentkeztek a nevemben mazsorettre.
- És nincs kedved menni?
- Nincs e kedvem? Első lépésnél elesek.
- Dehogy is.
- Dehogynem.
- Menj el, hátha tetszeni fog. –bíztatott.
- A-aa.
- Akkor nem jövök holnap. –nézett rám komoly fejjel.
- Oké, azt nem bírnám ki. Elmegyek. –nevettem.
- Na azért. –mosolygott rám.
- Egyébkéént én is csináltam neked valamit. –mondtam mosolyogva, majd megfogtam a csuklóját és húztam magam után a konyhába. Leültettem az asztalhoz és elővettem a sütiket.
- Sütii. –mondta nagy szemekkel.
- Az. –nevettem– És mind a tiéd.
- Ez is fincsaa. –mondta.
- Ízlik?
- Ez kérdés? –nézett rám– Isteni! Elmehetnél cukrásznak!
- Dehogy. –nevettem.
- Akkor csak lehetnél az én cukrászom. –mondta, majd odahúzott magához és leültetett a lábára.
- Ez most ilyen szexuális. –nevettem.
- Az milyen nálad? –nevetett.
- Ilyen is. –röhögtem.
- Akkor szeretem a szexuális dolgokat. –nevetett– Az ilyet is meg más milyet is. –nézett rám perverz fejjel.
- Ki gondolta volna? –nevettem.
- Egyébként van számodra még valamim. –nézett rám vigyorogva.
- Óó, igen? –kérdeztem vissza.
- Aha. Gyere. –mondta, majd elindult az előszobába, én meg utánamentem.
- Ezt is neked hoztam. –mondta, majd a kezembe nyomta:

- Úristeen. Ez de édes. –mondtam boldogan.
- Tetszik? –kérdezte.
- Nagyon! –mondtam.
- Akkor megnyugodtam. –mondta, majd átölelt.
- Nem akarok suliba menni. Veled akarok lenni ma. Is. –mondtam szomorúan.
- Sajnos muszáj lesz. Pedig én is tölteném szívesen veled ezt a napot. Is. –mosolygott rám. – Mi lesz az első órád?
- Matek. –mondtam nem túlzottan elragadtatva.
- Megértelek. –nevetett – És hány órád lesz ma?
- Szerencsére csak öt. –mondtam.
- Akkor elmegyünk vásárolni délután? –kérdezte Harry.
- Igeen. Veled akarok lenni. –mondtam boldogan.
- Akkor érted megyek majd. Oké?
- Oké. De ha neked úgy nem jó, megyek én hozzátok. –mondtam. - Nem, érted megyek. Úgy hamarabb együtt lehetünk. –mosolygott rám.
- Igazad van. –mosolyogtam.
- Na, de menj öltözni, mert már háromnegyed nyolc van. –utasított.
- Túl gyorsan telik az idő. –szomorkodtam.
- Menjéél! –mondta nevetve.
Bementem a szobámba, elővettem azt, amit fel akartam venni és bementem a fürdőbe. Ott megmostam az arcomat és átöltöztem, megfésülködtem és fogat mostam. Ezt vettem fel:

Majd kimentem Harryhez.
- Szép vagy. –mondta.
- Köszönöm. Te meg helyes. –mosolyogtam rá.
- Mehetünk? –kérdezte.
- Mindjárt, csak hozom a táskám. –mondtam, majd beszaladtam a szobámba a táskámért.
- Mehetünk. –kiabáltam neki, miközben mentem oda hozzá.
Kimentünk a kocsijához, majd beültünk és elindultunk.
- Énekelsz nekem? –kérdeztem.
- Mit? –kérdezett vissza nevetve.
- Nem tudom, csak énekelj valamit.
- From the moment I met you , everything changed   I knew I had to get you, what ever the pain  
I had to take you and make you mine    I would walk through the desert    I would walk down the aisle
I would swim all the oceans just to see you smile    What ever is take is fine … –kezdte el énekelni a Stand Up-ot mosolyogva.
- Ugyanezt érzem az álmom iránt. –mosolyogtam rá.
- Reméltem is. –mosolygott.
- Nemsokára ott vagyunk a sulinál. –mondtam lehangoltan.
- És nemsokára megyünk vásárolni. –nézett rám.
- Igen. Már várom. Remélem, hamar eltelik a délelőttöm. –mondtam.
- Én is. De sajnos itt vagyunk. –mondta és leparkolt a kocsival.
- Kár. Ellettem volna még akár a kocsiban is veled. –mondtam.
- Igen? –nézett rám perverz fejjel.
- Igen. –néztem vissza én is perverz fejjel.
- Akkor jó. –mondta nevetve. De most menjél, mert már 45 van. –mondta.
- Oké.. Szia álmom. –mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és kiszálltam a kocsiból.
- Szia.. Álmom! –mondta mosolyogva– 1-re jövök!
- Várlak! –mondtam neki vigyorogva.
Elindultam a bejárat felé, majd amikor odaértem, hátranéztem és még ott volt a kocsi. Integettem Harrynek és ő visszaintegetett és elindította a kocsit. Ekkor bementem az iskolába és a matekterem felé vettem az irányt. Amikor befordultam az egyik folyosón, megláttam azokat a fiúkat, akik tegnap odajöttek hozzám. Visszafordultam és elkezdtem egyre gyorsabban menni, de ők elkezdtek futni utánam és kiabáltak nekem valamiket, amikre nem nagyon voltam kíváncsi. Amikor már csak kb. 2 méter volt köztünk, hallottam, hogy azt kérdezik, hogy van e valakim. Azt kiabáltam vissza nekik, hogy igen, van, majd azt kérdezgették, hogy ki. Itt benyitottam egy terembe, besétáltam, bár nem tudtam, hogy milyen óra van ott, de megálltam az ajtóban. A tanár kérdezte, hogy mit keresek ott, mert hogy most a tizenegyedikesekkel van órája és láttam, hogy a 4 srác még mindig kint áll –az ajtón volt egy kisebb ablak–, próbáltam húzni az időt, míg elmennek, mondtam a tanárnak, hogy elnézést, új vagyok, milyen órája van, a tizenegyedikesek közül melyik osztály ez, majd láttam, hogy elmentek kintről a tízedikesek, elköszöntem a tanártól és kimentem az ajtón. Szaladtam a matekteremhez, majd bekopogtam és kinyitottam az ajtót. Szerencsém volt, mert a tanár még nem volt bent. Leültem egy padhoz egy székre. Mindenki beszélgetett a másikkal, én elővettem a telefonom és láttam, hogy van egy olvasatlan üzenetem. Megnyitottam és Harry írt: „Sok sikert, szeretlek! .xx <3” Erre elmosolyodtam, majd az keltett ki álomvilágomból, hogy az egyik osztálytársam hozzám szólt.
- Szia, szabad ez a szék melletted? –kérdezte.
- Szia, persze. –válaszoltam kedvesen.
- Gondolom te vagy az új lány. Én Julie vagyok, hogy hívnak? Bocsi, hogy nem tudom, de tegnap nem voltam. –mondta.
- Patrícia. –mondtam.
- Uu, mint Zayn Malik anyukáját, csak ti máshogy ejtitek ki.
- Directioner vagy? –kérdeztem.
- Persze. A legjobb banda. –mondta mosolyogva.
- Directioner forever. –mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat.
- Gondolom Zayn a kedvenced, nem?
- Aha. Álompasi. Neked?
- Harry. –mondtam.
- Jó pasi. És szép a szeme. –nevetett.
- Hát még közelről. –mondtam álmodozva.
- Tessék?
- Ja, semmi. –nevettem.
- Nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen boldog vagy. Valentin napi levél? –kérdezte.
- Áh, az már megvolt reggel. –nevettem– Én egy szimpla SMS-től vagyok ilyen boldog. –mondtam.
- Ó, szóval úgy. –nevetett.
- Szerinted fog még jönni a tanár vagy már nem? –kérdeztem.
- Nem hiszem. A múltkor is a portással „beszélgetett”. –mondta nevetve és az idézőjelet mutatta a kezével.
- Ooookééé. Látom, itt nem csak a diákok perverzek. –nevettem.
- Kikkel találkoztál? –kérdezte nevetve.
- Tízedikesek. –röhögtem.
- Ó, mindenkivel ilyenek. Reménytelen banda. Lehet, hogy nem néznek ki rosszul, de így nem lesz hosszú távú kapcsolatuk. –nevetett.
- Hát nem.
- Gondolkodtál már a mazsoretten? –tette fel a kérdést.
- Gondolkodtam. De nem önszántamból. Három csaj jelentkezett a nevemben. Itt, nálatok nem szokás megkérdezni előbb a másikat, hogy ő mit akar? –kérdeztem nevetve.
- Ó, hát nem mindenki kedves. Viszont elviselhetőek. –mondta.
- Te is mazsorettezel, nem?
- Aha. 2 éve. Jó mulatság. Gyere el holnap, nem hiszem, hogy megbánnád. –bíztatott.
- Hát, már valakinek megígértem, hogy elmegyek rá. –nevettem.
- Akkor várunk. –mosolygott– Mennyi az idő?
- 30 van.
- Akkor már csak 5 perc.
- Ja. Jó lehet a portás. –röhögtem.
- Ezek szerint. –nevetett hangosan.
- Milyen óra lesz? –kérdeztem.
- Biosz. Utálom.
- Én is.
*CSENGŐ*
- Na, menjünk.
Átmentünk a bioszterembe, majd lekísértem Juliet a büfébe, majd becsöngőre pont visszaértünk. A tanár elkezdett írni a táblára, majd mondta, hogy feleltet valakit.
- Julie, te fogsz felelni.
- Ó, basszus. Nem tudok semmit. –suttogta. A tanár mondta, hogy mondja, amit tud, ő addig ír a táblára és a többiek másolják. Az egész leckét lesúgtam Julienak a füzetéből, a tanár semmit sem vett észre.
- Jól van, 5-ös. Pakolhattok. –mondta a tanár kicsöngő előtt 2 perccel.
- Huh, basszus, jövök neked egyel. –mondta Julie.
- Úgyis unatkoztam. –nevettem.
- Akkor jó. –nevetett ő is– Töri lesz. Hurrá.
- Ezt is utálom. –nevettem.
- Én is..
- Mizu szépségeim? –szólalt meg egy hang mögülünk.
- Jaj, ne. Ne nézz hátra! Csak menjünk a töriterembe. –utasított Julie suttogva. Elkezdtünk sietni a terem felé, de az még mindig kiabált utánunk, majd bementünk a terembe.
- Itt nincsenek folyosóügyeletesek? –kérdeztem nevetve.
- Áh, túl sok a folyosó és kevés a tanár. –mondta.
- Jaa.
- Jó napot mindenkinek! –jött be a tanár.
- Jó napot! –köszöntünk mindannyian.
- Ma filmet néztek, nekem el kell mennem.
- Juppi, akkor nem kell holnapra tanulni. –örvendezett Julie.
- Jah. Ez most jól jön. Mondjuk amúgy sem tanultam volna, jobb dolgom is van. –nevettem. Az órán szétuntam magamat, az egész osztály levelezett egymással. Aztán végre kicsöngettek megint.
- Ja, és üzente az igazgató, hogy elmarad az ötödik órátok! Viszlát! –mondta a tanár.
Ezaz. Akkor még többet lehetek Harryvel. Ez a nap egyre jobb lesz.
- Angol lesz. Megyünk? –kérdezte Julie.
- Mindjárt jövök, csak valakit még fel kell hívnom, oké?
- Oké, addig én elindulok, foglalok helyet. –mondta.
A folyosón megcsörgettem Harryt, kicsöngött a telefon. Aztán felvette.
* Szia! Hogy vagy? –kérdezte.
* Sziaa! Képzeld, elmarad az ötödik órám. –mondtam boldogan.
* Juj, de jó! Akkor megyek délre, jó? –kérdezte és hallottam a hangján, hogy boldog ő is.
* Oké. Mit csinálsz?
* Niallel eszek. –röhögött.
- Mizu szépségem? –kérdezte mögülem megint az a hang.
* Ez mi? –kérdezte.
* A tízedikesek. Tudod, akikről beszéltem. Beszélnék még, de most le kell tennem, mert különben utolérnek. Sajnálom.
* Semmi baj, siess a termedbe. –mondta.
* Oké, szia, szeretlek! –mondtam.
* Én is téged! Délre megyek! Szia álmom!
* Szia álmom!
Majd letettem szaladtam a terembe, mert ezek még mindig üvöltöztek mögülem, majd elszaladtam egy ajtó előtt, aztán rájöttem, hogy az az angolterem, így visszaszaladtam és bementem.
- Ez vicces volt. –nevetett Julie– Ki követett?
- Na vajon kik? –nevettem.
- Jó, jó. –nevetett.
- Szép napot hölgyeim és uraim! –mondta a tanár.
- Jónapot. –mondtuk.
- Úristen, ez mindig így fog beszélni? –néztem rá Juliera.
- Aha. –nevetett Julie.
- Hát az szexi lesz. –nevettem.
- Az.
Az angol óra is gyorsan elment, leckét itt sem kaptunk, így csak bioszt kell tanulnom. Felvettük a kabátunkat, majd kimentünk a suliból.
- Na jó, nekem mennem kell. Holnap találkozunk. Szia. –mondta Julie, majd megölelt.
- Szia. –köszöntem el tőle én is.
Elkezdtem elindulni a parkoló felé, hátha már ott van Harry, de jöttek megint a tízedikesek.
 - Szia szépség. Hát megint találkozunk?
- Hogy vagyunk? –tette fel a második kérdést egy másik srác.
- Ma sokat futottunk, nem igaz? –kérdezte az egyikőjük.
- Mi van, nem vagyunk beszédes kedvünkben?
- Nem. –mondtam.
- Na, és elmondod akkor, hogy ki a pasid? –kérdezték.
- Nem.
- Naa, mondd már eel! Egy ilyen széplánynak, mint te, biztos ilyen pasija van, mint mi.
- Hát, tévedsz.
- Naa, csak szeretnénk vele megismerkedni.
- Olyan nehéz békén hagyni? –szólalt meg egy ismerős hang mögülem, amire felcsillant a szemem.
- Ó, hát te vagy az!
- Igen, ő a pasim. –mondtam, csak, hogy Harry vegye a lapot.
- Ő meg a csajom. –mondta Harry és átkarolta a derekamat.
- Kisláány, ennél te jobbat érdemelsz! Nem akarod inkább velünk tölteni az estét? –közeledett felém az egyik.
- Ne merj hozzányúlni! –mondta Harry.
- Miért, azt még ő is élvezné! Nem?
- Nem. –mondtam.
- Gyere, menjünk. –mondta Harry, majd megragadta a kezemet és kézen fogva elmentünk. Beültünk a kocsiba és elindultunk.
- Jó nagy bajba keveredtél. –mondta.
- Ja. Utálom az ilyeneket. –duzzogtam.
- Még mázli, hogy neked ilyen jó pasid van, mint én. Nem? –nézett rám vigyorogva.
- Ja. És milyen népszerű barátnőd van, nem? –nevettem.
- De. Én magam sem gondoltam volna. –mondta, majd mindketten elkezdtünk nevetni– De végül is jól mutattunk egymás mellett, ugye? –kérdezte.
- Tökéletesen. –válaszoltam neki mosolyogva.
- Hová menjünk? –kérdezte.
- Nem tudom. Mutass valami jó helyet. Ahová te is mehetsz. –mondtam.
- A legjobbat a legjobbak. –mosolygott rám.
- Már megvan. A legjobb álom. Csak nem a legjobbnak. –nevettem.
- Pedig a legjobb vagy. –mondta, majd rátette a az egyik kezét a kezemre.
- Ha belegondolsz, hogy nem lehetünk együtt. Még mindig nekünk a legjobb. Szerintem. Bármikor csinálhatunk ilyet. Mármint ilyet, hogy most pl. megfogtad a kezem. Azért csinálhatjuk, mert nekünk közös álmunk van.
- Nem. Nem nem nem. Ezt azért csinálhatjuk.. Mert te nem tudsz ellenállni a szexiségemnek.
- Mi? –kérdeztem nevetve.
- Jó, talán igazad van. –nevetett.
- Biztos. És! Részben neked is igazad van! –mondtam mosolyogva.
- Van valami tanulnivalód vagy leckéd?
- Csak biosz. Az holnapra kell, de kihagyhatom. –mondtam.
- Majd segítek. Mit vesztek?
- Szaporodás. –nevettem hangosan.
- Abban segíthetek. –nézett rám perverz fejjel.
- Reméltem is. –néztem rá én is perverz fejjel. Majd elröhögtük magunkat.
- Ez így nem jó. Mindig elröhögjük magunkat. A legjobb résznél. –mondta.
- Nem tehetek róla, hogy nem tudsz komoly lenni. –nevettem.
- Én? Én  nem vagyok komoly? Te kezdesz el mindig nevetni. –mondta vigyorogva.
- Én aztán nem. –mosolyogtam.
- Megvan. – mondta.
- Komoly? Megjött? Ez része a felnőtté válásnak. Örüljek veled? –nevettem.
- Nem, nem az. –nevetett ő is– Elterveztem a délutánunkat.
- Jaa. Pedig már kezdtem örülni veled. Most mért rontottad el a kedvemet? Én nem akarom veled tölteni a délutánt. –nevettem.
- Ott egy sarok, kidobhatlak! –nevetett.
- Neeeee! A sarkon kurvának néznek és elvesztem a szüzességem! –röhögtem.
- Hát, ha velem maradsz, akkor is. –röhögött.
- Hát. Inkább veled. –mondtam, majd mindketten elnevettük magunkat.
- Hogy tudsz mindig megnevettetni? –kérdezte.
- Nem tudom, én igazából semmit sem szánok viccnek. –mondtam.
- Akkor hogy tud áradni belőled a jókedv? –kérdezte.
- Nem tudom. –mondtam.
- Itt vagyunk. –mondta.
- Úristen, de szép ez a pláza. Hogy lehet ilyen nagy?
- Ikre az én nagyomnak. –nézett rám perverz fejjel.
- Ó, akkor már értem, mért volt ilyen ismerős. –nevettem perverz fejjel.
- Szóval te tanulmányoztál éjszaka, amikor együtt aludtunk?! Jó tudni. –nevetett.
- Nem, nem neem. Eszembe sem jutott. –nevettem.
- Ebből már nem magyarázod ki magad. –mondta röhögve.
- Jó, inkább menjünk be, nem bírom tovább veled egy légkörben. –mondtam nevetve.
- Gyere.
Kiszálltunk a kocsiból, majd megfogta a kezem és bementünk.
- Merre menjünk? –kérdezte.
- Nem tudom. De ugye tudod, hogy nem járunk? –kérdeztem nevetve.
- Ó, nem tetszik, hogy fogom a kezed? –nevetett.
- De, tetszik. Nagyon. Mosolyogtam rá.
- Akkor jó. Mert nekem is. –mosolygott.
- Menjünk be oda! –mondtam, majd elindultam jobbra.
- Juj, vegyünk ilyen macis hátlapot telefonra. –mondtam.
- Oké. És olyan papucsot is. –mondta Harry.
- Benne vagyok! –mondtam.
- És olyan tollakat is!
- Oké, de én érek oda előbb! –mondtam és elkezdtem szaladni.
- Nem is! –mondta és ő is szaladt. Majd visszarántott a kezemnél fogva és 5 centire voltunk egymástól.
- Szeretlek. –mondtam.
- Én is! –mondta.
- De akkor is én érek oda előbb! –mondtuk teljesen egyszerre, nevetve. Elkezdtünk futni kézen fogva, majd elestünk. Szakadtunk a röhögéstől a földön, majd ő felállt és segített nekem is felállni.
- Te milyet kérsz? –kérdezte.
- Rózsaszínt veszek. –mondtam
- Én zöldet. És én veszem! –mondta.
- Nem. Én veszem. –mondtam.
- Nem, én!
- Én!
- Én!
- Én!
- Én!
- Én!
- Ééén! –mondta Harry hangosan.
- Elnézést, ha tovább hangoskodnak, ki kell tiltanom majd önöket a boltból.
- Elnézést.. –mondtuk egyszerre, majd amikor elment az eladó, elröhögtük magunkat.
- Na, menjünk, fizetek. –nevettem.
- Akkor is én fogok fizetni.. –nézett rám.
- A-aa.
- Dede!
- Nem.
- Nem. –mondta röhögve.
- Hozol nekem onnan egy Colát? –kérdeztem.
- Aha. –mondta, majd mire ő visszaért, én kifizettem a cuccokat.
- Héé, ez nem ér! Akkor veszek neked valamit. –mondta.
- Nem fogsz. –nevettem.
- Menjünk tovább, itt hülyének néznek miattad. –nevetett.
- Miattam? Nem én vagyok olyan, mint te. –nevettem.
- Jó, na. Menjünk be oda! –mondta és rámutatott a H&M-re.
- Oké. De nem próbálok fel neked semmit! –mondtam nevetve.
- Jó, nem kell. –mondta.
- Azért. –nevettem.
- Felpróbálod azt? –kérdezte és rámutatott egy „I’m in love with you and all these little things” feliratú  pólóra.
- Nem. Mondtam, hogy nem. –nevettem.
- Naa, légyszii. –mondta.
- Na, jó. –mondtam, majd megfogtam egyet az én méretemben és elindultam egy próbafülkéhez. Harry jött utánam. Elhúztam a függönyt, majd levettem a pólómat, a másikat meg fel. Mire felvettem a pólót, láttam a tükörben, hogy Harry engem bámul a függöny mögül.
- Harry! –kiabáltam.
- Mi van? azt hittem kész vagy.
- Ja, két perc alatt. –nevettem.
- Nagyon jól áll. Tudod? –nézett a szép nagy zöld szemeivel.
- Hmmm, látom tereled a szót. –nevettem.
- Jól van naa.- nevetett.
- Még egyszer ilyet ne! –mondtam.
- Oké. –nevetett.
- Na, de most leveszem. Menjél. –mondtam.
- Okéé. –mondta, majd visszavettem a pólómat és kimentem.
- Ezt most megveszem neked. –mondta.
- Nem kell. –néztem rá.
- De. Jól állt. –mondta és megint úgy nézett.
- Aaa, ne nézz így. –mondtam nevetve.
- Nem nézek sehogy. –nevetett.
- De, nézel és tudod is, hogy hogy. Na, menjünk. –mondtam.
- Oké, de ezt még kifizetem. –nevetett.
- Mit kell tennem ahhoz, hogy ne legyél velem ilyen? –kérdeztem.
- Csók?! –nevetett.
- Fizethetsz!- utasítottam nevetve.
- Aahhj.
- Nincs semmi ahhj. –mondtam nevetve. Kifizette a pólót, majd beültünk egy kajáldába.
- Nem alszol nálunk? –kérdezte.
- Hát, ha nem zavarok senkit. –mondtam.
- Senkit sem zavarsz! –nevetett.
- Jó, de még haza kell mennem a cuccaimért. –mondtam.
- Elmegyünk értük. Csak előbb eszünk. –mondta.
- Oké. Olyan jó ez a nap, nem? –kérdeztem.
- Csodálatos! –mondta, majd rámosolyogtam.
- Mikor indulunk?
- Mindjárt, csak még veszünk inni estére. –válaszolt.
- Jó. –mondtam, majd bementünk a Tescoba.
- Veszünk Pepsit? –kérdeztem.
- Aha. Meg Fantát is. Meg Popcornt is kell vennünk. Filmezünk este? –kérdezte.
- Jó! Mit nézünk? –kérdeztem.
- Nem tudom, majd menjünk be a MediaMarkt-ba is és keressünk egy jó filmet. Bírod a horrort? –nevetett.
- Hát, a véreset nem. Az ijesztőt igen, de a véres az nem kedvenc. –nevettem.
- Oké, akkor a pénztár után keresünk valami nem véreset. –nevetett, majd kifizettük a cuccokat és bementünk a Media Marktba.
- Paranormal Activity? –kérdezte.
- Oké. Horror maraton? –nevettem.
- Aha. Azért vettük a popcornt is. –mondta.
- Jaa. Értem. –mondtam, majd Harry kifizette a DVD-ket és elmentünk hozzánk. Ott elővettem a holnapi tancuccaimat és raktam a táskámba ruhát is.
- Mehetünk? –kérdezte.
- Várj, kell a maci, amit tőled kaptam. Ha félni fogok, kell majd valamihez hozzábújnom. –nevettem.
- Minek? Ott leszek és. –nézett rám szép zöld szemeivel.
- Megvan a maci egyedül is, mehetünk. –mondtam nevetve, majd ő is elnevette magát. Kimentünk a kocsihoz, majd elmentünk hozzájuk. Már 19:00 volt, elmentem lezuhanyozni, majd ő is. Addig én beszélgettem Niallel.
- Szereted őt? –kérdezte.
- Persze.
- Akkor mért nem jártok? –nevetett.
- Nem tudom igazán elmagyarázni. Az egész..Ilyen komplikált. –próbáltam elmagyarázni neki.
- Értem. Azt hiszem.. –nevetett– Mit néztek? –kérdezte.
- Paranormal Activity. Nézed velünk? –kérdeztem.
- Oké. Bár már láttam, szóval lehet, hogy nem. –mondta, majd jött Harry.
- Nézhetjük? –kérdezte.
- Aha, csak csinálok Popcornt. –mondtam.
- Oké, addig berakom a DVD-t. Niall, nézed velünk? –kérdezte.
- Elmegyek szerintem Josh bulijába. –mondta.
- Oké. –mondta Harry, majd Niall bement a szobájába átöltözni.
- Kész a popcorn. –mondtam.
- Gyere. –mosolygott, majd leültünk a kanapéra és elindította a filmet. Már vagy 20 perce néztük, én már az elején féltem, hogy mi lesz benne, aztán Niall kinyitotta a szobája ajtaját és én eléggé megijedtem. Felsikítottam és magam mögé dobtam a popcornos tálat, majd ők el kezdtek nevetni.
- Mivaaaan? –kérdeztem.
- Félsz. –nevetett Harry.
- Nem félek. –mondtam.
- De, félsz. –röhögött Niall.
- Te mit keresel még itt? Ha nem tetszik, hogy félek, nem kell nézni. –röhögtem.
- Jó, mér megyek is, nem akarlak zavarni titeket. –nevetett.
- Sziaa. –mondtuk Harryvel.
- Komolyan ennyire félsz? –nevetett Harry.
- Nem. Csak megijesztett Niall. –mondtam.
- Ookéé. –mondta, majd néztük tovább a filmet. Közben ettük a popcornt és Harry átkarolt.
- Iszunk colát? –kérdztem.
- Aha. –mondta, majd felálltam és hoztam inni. Visszaültem mellé, odaadtam neki az italát és néztem vele tovább a filmet. Megint néztük már vagy egy fél órája, amikor észrevettem, hogy Harry engem bámul.
- Mivan? –néztem rá.
- Mondtam, hogy félsz. –mondta.
- Nem félek és amúgy is, ha félek, akkor mi van? –kérdeztem.
- Semmi, csak akkor mondd, hogy félsz. –mondta.
- Jó, akkor félek, így jobb? –nevettem.
- De ezt most nem úgy mondtad. –nevetett.
- Nehezen értem meg, hogy mit akarsz, szóval hagyjuk. –nevettem, majd néztük tovább a filmet és ettük a popcornt. Aztán a végére értünk az első résznek.
- Megnézzük a kettest? –kérdezte.
- Hány óra?
- 10 perc múlva éjfél. –nézett rá az órára.
- Nézzük. –mondtam, majd kicserélte a DVD-ket.
- De ha félsz, szólj! –mondta.
- Úgyis észreveszed, ha már sikoltozok. –nevettem.
- Igazad van. –nevetett, majd néztük a filmet. Voltak pillanataim, amikor már remegtem, de olyankor is nevettem volna, hogy milyen béna vagyok. Először nem vette még észre, de aztán megfogta a kezem. Úgy már jobb volt. Elmentek a félős gondolataim és arra gondoltam, hogy ez csak egy film. Aztán felálltam, hogy hozok még inni és amikor ültem volna le valaki kinyitotta a bejárati ajtót és ijedtemben rá ugrottam Harryre.  Harry kikerekedett szemekkel nézett előre, hogy mi bajom van, az ajtóban pedig Louis és Eleanor csak nevetni tudott.
- Nem vicces! –mondtam, majd leszálltam Harryről.
- De, vicces. –mondta nevetve El.
- Nem az. –mondtam.
- Pedig már kezdtem elhinni, hogy nem félsz. –nevetett Harry.
- Ne legyél gonosz. –vágtam hozzá egy párnát.
- Nem vagyok az, csak..  –kezdte, majd félbeszakítottam a mondatát.
- Psszt, 00:00 van, kívánok! –mondtam, majd kívántam.
- Te mindig kívánsz? –kérdezte Loui.
- Persze.
- Gyerekes. –nevetett Loui.
- Mertt??? –kérdeztem felháborodva.
- Csöppet sem az. –mondta Harry.
- Na, látod? –nevettem.
- Inkább az a gyerekes, hogy félsz egy egy filmtől. –nevetett Harry, majd maga mellé rántott a kanapéra és elkezdett csikizni.
- Ez nem ér! –nevettem.
- Mondtam, hogy gyerekes. És Harry is az. –nevetett Loui, miközben mondta Eleanornak.
- Tényleg azok. –nevetett El.
- Nem vagyok gyerekes! Csak mellette nem lehet komolynak lenni. –mondtam nekik, miközben próbáltam leszedni Harry kezeit magmról.
- Kikérem magamnak, én nem vagyok gyerekes, csak tudom, hogy hogy kell viselkedni egy gyerekkel. –nevetett Harry.
- Szedjétek már le rólam. –kiabáltam Louiéknak.
- Oldd meg! –mondták egyszerre nevetve, majd bementek Loui szobájába.
- Ez nem igaz, hogy itthagynak. Amúgy nem úgy volt, hogy filmet nézünk? –kérdeztem.
- Jó, de, nézzük tovább. –nevetett, majd fejemet ráhajtottam a mellkasára és néztük tovább a filmet. Aztán megint elkezdtem remegni, én hülye. Ő rátette a hátamra a kezét. Úgy megint jobb volt. Aztán egy idő után ennek a filmnek is vége lett.
- Na, most mész aludni. –állt fel az ágyról.
- Nem. –tiltakoztam.
- De, mindjárt három óra, nemsokára kelni kell.
- De nem akarok aludni. –mondtam mérgesen.
- Nem tiltakozunk, mész aludni. –mondta.
- Még egy kicsit. Egy kicsit legyünk még fönt. –kértem.
- Jó, de csak egy kicsit. Tényleg csak egy kicsit. –nézett rám le.
- Tudtam, hogy meggyőzlek! –mondtam megelégedve.
- Csak nem akarom, hogy mérges legyél rám. –nevetett.
- Na, nézzük a következő részt. –mondtam, majd kicserélte a DVD-ket és visszaült mellém. Úgy 4 óra körül lehetett, hogy elaludtunk, ott, a kanapén. Aztán felkeltünk reggel. Mondta, hogy jó reggelt, majd én is neki. Aztán ránézett az órára és negyed 9 volt.
- Basszus, el fogsz késni. –ugrott el.
- Nem baj. Nem akarok bemenni a suliba. –mondtam álmosan.
- De be fogsz! –mondta, majd felrántott maga mellé– Menj fel öltözni, csinálok neked kaját. –mondta, majd szé lassan felmentem.
- Siess! –kiabált utánam, majd felöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem és lementem hozzá. Akkorra már ott volt a reggelim az asztalon, az övével szemben, amit ő már evett, felöltözve.
- Gyors vagy! –mondtam.
- Te is legyél az. –nevetett, majd elkezdtem enni.
- Mehetünk? –kérdezte.
- Aha. Felvettem azt a pólót, amit te vettél nekem. Örülsz? –kérdeztem mosolyogva.
- Nagyon! –mosolygott, majd megölelt– De most mennünk kell sajnos. –mondta, majd megfogta a kezem és kimentünk a kocsihoz és elindultunk. 8:53-ra odaértünk, majd megpuszilta az arcomat.
- Siess. És érezd jól magad! –mosolygott rám.
- Nélküled nem fogom tudni. De azért megpróbálom. –mondtam, majd elmosolyodott. Adtam egy puszit az orrára és kiszálltam a kocsiból. Elindultam a bejáratig, majd visszafordultam integetni neki.