2. rész: Egyrégi álom, ami kettőnké lett és egy új álom

Éjjel többször is felkeltem arra, hogy Harry simogatja a kezemet, de nem tudott zavarni, annyira álmos voltam és jól is esett. Aztán reggel felkeltem 9-kor, Harry még aludt. Leszedtem a kezét a derekamról és amikor fel akartam ülni, átkarolt, közelebb húzott magához és olyan erősen szorított magához, hogy alig kaptam levegőt.. De azért sikítozni tudtam.
- Harold Edward Styles, vedd le a mocskos kezeidet rólam! –ordítottam.
- Miért, nem tetszik ez a póz? –kérdezett vissza röhögve.
- Nem, nem tetszik és ha nem engedsz el azonnal, akkor nem tudom, mit csinálok. – kiabáltam mérgesen, de én is nevettem.
- Oo, hát ez a gond, hogy nem tetszik.. Akkor mutatok mást. – szokásos perverz fejjel rám vigyorgott és fölém hajolt, majd rám feküdt.
- Szálljál le rólam te perverz állat, de azonnal, mert feljelentelek kiskorú bántalmazásáért! – visítottam röhögve.
- Ez nem bántalmazás, ez csak baráti viszony..
- Ez neked baráti viszony????? Hogy képzeled ezt???????? Jó sok „barátodat” kielégíthetted már. – nevettem.
- Hé, én meg feljelentelek sértegetésért. – nevette el magát ő is.
-  Jelents, még mindig jobb a börtönben, mint egy ilyen perverz állattal. –röhögtem.
- Ott sok a perverz ember, nem mehetsz te oda.
- Ó, már tudom, hogy honnan jöttél.
- Honnan? – kérdezte röhögve.
- A börtönből te barom, másképp honnan tudnád, hogy mi van ott? – nevettem.
- Felvilágosító órát kéne tartani neked, az emberek nem a börtönből jönnek, hanem úgy lesznek az emberek, hogy……. – kezdte nevetve, de akkor félbeszakítottam a beszédét.
- Jó, jó, tudom, hogy lesznek az emberek, nem kell felvilágosító óra.. – mosolyogtam.
- Pedig szívesen megtartanám. –megint az a perverz fej és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
- Harold Edward Styles, most már tényleg hagyd abba, ezt büntetik! –sikoltoztam.
- Büntessék, kifizetem a büntetést, akár még börtönbe is megyek. –röhögött.
- Te nem vagy normális, szállj le rólam azonnal, ez már túl sok nekem, azonnal hagyd abba, nem ezért jöttem. –kapálóztam össze vissza és már sírtam a röhögéstől.

Ekkor berontott a szobába Louis.

- Hé, srácok, mit csináltok? –kérdezte, majd meglátta, hogy Harry rajtam fekszik és elüvöltötte magát, hogy ’Liam, gyere ide!’. Erre persze rögtön szaladt Liam is, Harry még mindig a nyakamat csókolgatta, Zayn elsétált egy tükörrel a kezében az ajtó előtt és látta, hogy mit csinál Harry, erre már ő is mozizott. És végeredményként Niall szaladgált a folyosón, hogy ’Kész a reggeliiiiiiiiiiiii, kajaaaaaaaa, megeszem mineeeeeeeet.’. Persze ő is leragadt az ajtóban. *Ez volt 5 perc, míg gyülekező lett az ajtóban*
Én persze végig üvöltöztem Harryvel…
- Öö, Harry, ezt nem nyilvánosan kéne. –nevette el magát Liam.
- Mért, ők csak cukroznaaaaaak. –Nézett nagy szemekkel Niall.
- Hagyd békén Harryt, ő az enyééééééééém. Harrryyyyyyyyy, Superman is hereeeeeeeeeee ! –kiabált Louis.
- Én békén hagyom, csak ő nem engem. –nevettem.
Végre közelebb jöttek és leszedték rólam.
- Héé, mi vaan? –kérdezte Harry.
- Nem illik bántani a kisebbet! –mondtam nevetve.

*10 perc múlva a konyhában*

Mindenki csöndben volt, de Zayn megtörte a csendet.
- Jó volt az ágyban? –kérdezte.
- Patrícia? Ahaaaaaa. – mondta perverz fejjel fényesítve.
- Mii? Nem csináltunk semmit!!!!!!!! –röhögtem.
- Tudjuk, tudjuk. –mosolygott rám Louis.
- De tényleg neem!
- Hagyjátok már szegényeket, nem igaz, hogy nem cukrozhatnak nyugodtan. –mondta Niall röhögve.
- Nem csináltunk semmit.
- Oké, oké, értjük, nem csináltatok semmit. –mondta Liam, majd mindannyian elkezdtek halkan nevetni.
- Kérsz tejet? –kérdezte Harry.
A szemeim elkerekedtek, majd elkezdtem röhögni.
- Nem. –mosolyogtam.
- Mi van? –kérdezte Niall.
- Semmi, semmi, csak nem szeretem a tejet. –röhögtem.
- Hogy nem lehet szeretni a tejet? –kérdezte Niall felháborodva.
- Harrynek már mondtam..Perverz vagyok baráti körben..Perverz gondolatokkal. –nevettem.
- Összeilletek. –mondta Zayn.
- Nem, nem illünk össze. –röhögtem.
- De, összeillünk. –kacsintott rám Harry.
- Nem, te nem ismersz, nem tudod, hogy milyen vagyok. És ugyan ez fordítva. –mondtam.
- Attól még összeillhettek. –mondta Liam.
- Váltsunk már témát. –mondtam halkan.
- Tudtad, hogy beszélsz álmodban? –kérdezte Harry nevetve.
- Mi, beszéltem?? –kérdeztem idegesen.
- Aha, nem is tudtál róla? –kérdezte Harry.
- De, mondták már páran. Ezért keveredtem bajba sokszor. –nevettem el magam.
- Bajba? Mert? –kérdezte Liam.
- Öhm….Annyit mondok, hogy perverz álmok.. –mondtam nevetve.
- Észrevettem. –nevetett Harry.
- Mi, mit mondtam??? –kérdeztem idegesen, mert mindig olyanokat mondok álmomban, amit nem kéne.
- Semmit, semmit. –mondta mosolyogva.
- Dee, kivel kapcsolatban mondtam?
- Őő… Velem……. –mondta Harry boldogan.
- Basszus…………………. Nem igaz és mit? Mondd el! –idegeskedtem.
- Szó volt a tejről is. –kacsintott rám.
- Neeeeeeeeeeee. –Takartam el az arcomat a kezemmel.
- Deee. –röhögött Harry.
- Mondd el, mit mondott. –mondta Liam.
- Nem, ezzel jó lesz fenyegetni. –nézett fel Hazza a perverz mosolyával.
- Sírni fogok. –nevettem.
- Jól mondod. –mondta Harry.
- Akkor már inkább mondd el nekik.
- Az előbb még milyen nagy titok volt. –mondta Harry.
- Tegnap este normálisabb voltál elalvás előtt. –mondtam.
- Tudom. –röhögött.
- Jó, valaki váltson témát megint. –röhögtem.
- Tudod.. Ti tényleg összeilletek. Harry is beszélt álmában anno. –mondta Loui.
- Loui, kussolsz! –mondta Harry.
- Mitmitmitmitmiiit? –kíváncsiskodtam.
- Azt nem mondom meg. –mondta Loui.
- Akkor mikor?? –kérdeztem.
- Amikor elvesztette. –röhögött Loui.
- Louiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiis! Ez titok volt, mért mondtad el neki? –kérdezte Harry.
- Mert. Örülj neki, még egy közös pont. –mondta röhögve.
- Igaz, már ő is elvesztette az álmaiban. –röhögött Harry.
- Mi? Ezt honnan veszed? –kérdeztem.
- Mondtam, hogy hallottam, hogy miket beszélsz. Azt is tudom, kivel feküdtél le álmodban. –nézett rám.
- Úristen. De! Ez nem fog beteljesülni!! –mondtam mérgesen.
- De, simán beteljesülhet. Rajtam nem múlik. –nevette.
- Ó, szóval Harryvel feküdtél le. –mondta Zayn.
- Most mérges vagyok. –mondtam.
- Megvigasztaljalak? –kérdezte Harry.
- Nem! –üvöltöttem rá röhögve. – Most felmegyek, addig foglaljátok le. –mondtam.
Felmentem az emeletre, lezuhanyoztam, felöltöztem, megfésülködtem és fogat mostam. Közben azon gondolkoztam, hogy itt van az orrom előtt az álmom. Hogy idáig arról álmodtam, hogy összejöjjünk. És hogy most meg visszautasítom. Vajon mért van ez? Beijedtem? Igen, beijedtem, mert még sosem volt kapcsolatom és ez olyan mint egy álom. És attól félek, hogy elveszíteném. Hogy utána még rosszabb lenne az életem. De így is el fogom. Így is elveszítem egy idő után Harryt. Pedig nem akarom. Valahogy viszont döntenem kell. De nem tudok. Lementem hozzájuk, majd leültem mellé a kanapéra.
- Mi a téma? –kérdeztem.
- Unatkozunk. –mondta Harry.
- Én is.
- Mmm…. Acktivytizünk? –kérdezte Zayn.
- Oké. –mondtuk mindannyian.
- De csak mutogatás és saját magunknak találjuk ki, hogy mit mutogatunk. –mondta Zayn.
- Oké, én kezdem. –ugrott fel Loui.
Először ilyen csőr szerű  akármit mutatott, aztán meg egy szárnyat és mindenki azt mondta, hogy galamb, de nem az volt.
- Kevin! –üvöltöttem.
- Igeeeen. –mondta Loui boldogan. – Akkor most te jössz.
Én azt mutogattam el, hogy valaki nagyon sokat eszik. Mindenki azt mondta, hogy hamburger vagy hogy ebéd, meg ilyesmik, amikor Niall felkiáltott, hogy ’Ez én vagyok’.
- Igen, te vagy. –nevettem.
Niall egy kanalat mutogatott el, ezt Liam találta ki, amin nevettem. Liam egy labdát, ezt Zayn találta ki, Zayn egy tükröt mutogatott el, ezt pedig Harry találta ki.
Harry a mellkasa elé tette a kezét, amit szívecske formában tartott és azzal úgy csinált, mintha dobogna és közben engem nézett mosolyogva. Volt, aki azt mondta, hogy ez egy szív, Niall azt mondta, hogy ’dobog’, egyikőjük azt mondta, hogy ’él’. Senki nem tudta kitalálni, de a fiúk már fetrengtek a földön a nevetéstől, mert már annyi hülyeséget mondogattak. Én ki akartam találni, hogy mi az, amikor kinyögtem azt a szót, hogy ’szerelem’, arra számítva, hogy ez is téves.
- Igen. –mondta Harry.
- Óó, hát valami könnyebbet is kitalálhattál volna. –nevettem.
- Mi könnyebb a szerelemnél? –nevetett.
- Nem tudom. –mosolyogtam.
Ezután tévét néztünk.
- Nincs semmi jó műsor. –mondta Loui.
- Ja, mért nem mutatnak minket? –kérdezte Zayn nevetve.
- Vagy lehetne Toy Story maraton. –mondta Liam felcsillanó szemekkel.
- A főzőműsorok is szarok… –szomorodott el Niall.
- Nézzünk pornót. –mondta röhögve Harry.
- Neee, csak azt neee. –röhögtem.
- Inkább együnk túrótortát. –csillant fel Niall szeme.
- Jó, de hozd be. –utasítgatta Loui.
- És hozz villát is! –kiabált utána Liam, amin mindenki nevetett.
*10 perc múlva*
- Fincsaaa. –mondtam.
- Az. Mindjárt jövök. –mondta Harry és kiment a szobából.
- Mmm, ikreim fognak születni. –mondta, röhögve.
- Mi? –köpött rám Zayn egy nagy adag vizet röhögve, mert ő éppen ivott.
- Héé. Ezt ne csináld többet. –mondtam nevetve.
- Jó, de mért? –röhögött.
- A Simsben, hogyha terhes a csaj és túrótortát eszik, akkor ikrei lesznek. –mondtam nevetve.
- És te terhes vagy? –kérdezte nevetve Niall.
- Neeem. –röhögtem. – Basszus, mindjárt bepisilek. –Elkezdtem szaladni a wc-hez, kinyitottam az ajtót és hát Harry nem pisált? Ekkor rácsaptam az ajtót és röhögtem.
- Harold Edward Styles, gyere ki onnan, mert bepisilek! – kiabáltam, miközben az ajtót ütögettem.
Harry kijött és végignézett rajtam.
- Veled meg mi történt? Csurom víz vagy. –nevetett.
- Zayn leköpött. –válaszoltam és én is röhögtem.
- Hát végül is jól áll a vizes ruha. –mosolyodott el.
- Nee, ne kezdd megint, inkább engedj be, a mosdóba.
Ekkor arrébb állt és én bementem. Pisiltem, kezet mostam, megigazítottam a hajam és kimentem. Harry az ajtó előtt várt.
- Öö, én most felmegyek átöltözni, mindjárt jövök.. –mondtam.
Felmentem átöltözni, megfésülködtem.
Amikor lementem, Harry még mindig ugyanott állt. Odamentem hozzá.
- Mi a baj? –kérdeztem.
- Az, hogy egy barom vagyok. –mondta.
- Mért is?
- Mert látszik, hogy te nem akarsz velem lenni, én meg itt kényszerítgetlek mindenre.
- De akkor csak hülyültél.
- Akkor nem ezt gondoltad.
- Igen, nem ezt gondoltam, mert akkor még azt hittem, hogy egy perverz állat vagy. De nem jól gondoltam.
- De hogy lehetek ilyen?
- Jöjjek én is a felvilágosító órával, tanár úr? –kérdeztem nevetve.
- Nem. De hogy lehet ilyen személyiségem?
- Csodálatos személyiséged van.
- De te ezt nem így gondolod.
- De, így gondolom, csak néha túlmész a határon, amit mások is elkövetnek.
- Akkor ők miért nem csinálnak ilyet, mint én?
- Nekik más a személyiségük, mint neked, te más hibákat követsz el, mint ők, de a súlyuk ugyanakkora.
- De te akkor sem szeretsz.
- Én szeretlek.
- De nem annyira, mint én téged.
- Azért, mert senki sem tud annyira szeretni valakit, mint amennyire te tudsz szeretni egy személyt.
- Jelen esetben téged. –tette hozzá, és itt elpirultam. – De akkor mért nem akarsz velem lenni?
- Tudod.. Ez túl sok lenne nekem most így egyszerre. És félek, hogy elveszítenélek. Így is el foglak egyszer veszíteni egyszer.
- De nem fogsz elveszíteni.
- Tudod, a tetteknek nagyobb a súlyuk, mint a szavaknak. És ha most azt is mondod, hogy szeretsz, egy idő után úgyis félrelépsz. Mindenki félrelép. És egy ilyen nagy korkülönbségű kapcsolatban még könnyebben előfordulhat, hogy félrelép az egyik fél. És ezért félek. Azaz ezért is. De ha csak barátok maradunk és össze is veszünk, úgy még meg tudunk egymásnak bocsátani. Viszont ha együtt lennénk és az egyikőnk elkövet valami olyan hibát, tönkremenne a kapcsolat. És utána már nem tudnánk összejönni újra. A kapcsolat utáni barátságban meg nem hiszek.. Érted?
- Értem. Kár, hogy ilyen igazságtalan az élet.
- Kár. De.. Neked egyszer már bejött az élet. Az álmodat valóra váltottad.
- Igen, valóra vált. És mindenkinek, miután valóra válik az álma, új álmot kell keresnie. Nekem te vagy az álmom.
- Nekem te voltál az álmom mostanáig.. És most meg szembesülök vele, hogy nem lehetséges. Szembesültem az élettel.
- De attól még lehet ez az álmod továbbra is. Nem?
- De, lehet. Ha szeretnéd.. –mosolyogtam rá.
- Legyen ez a közös álmunk. Ez, hogy összejöhessünk egyszer. Jó?
- Jó.
Láttam a csillogást a szemében és hogy elmosolyodott. És azt hiszem, hogy ugyan azt éreztem belül, amit ő is. Már ez is egy csodálatos érzés volt.
- De nekem van még egy álmom. –mondta.
- Méghozzá mi?
- Hát az első álmom az, ami neked, hogy összejöjjünk valamikor. A második álmom pedig te vagy. Ez a kettő összefügg, de épp ezért lesz az egész csodálatos. Kicsit komplikált, de nem baj.
- Akkor viszont nekem is van egy második álmom. Az meg te vagy. –mondtam. – Amúgy..Ugye tudod, hogy kicsit gyerekes a gondolkodásmódod? Mármint..Ezt bóknak vedd. –mosolyodtam el.
- Tudom. És te tudod, hogy érettebb a gondolkodásmódod a korodnál? És hogy bölcs gondolataid vannak, amiket el is mondasz? Ezt meg te vedd bóknak. –ő is mosolygott.
- Már tudom.
- Megölelhetem az egyik álmomat?
- Csak ha én is az enyémet. –mosolyogtam.
- Akkor jó. –mondta és megölelt. Nagyon jól esett. És jó volt, hogy ezt megbeszéltük. De a legjobb az volt, hogy Harold Edward Styles-szal volt egy közös álmunk. És nem, nem Harry Styles-szal. Hanem Harold Edward Styles-szal, aki nem csak egy sztár volt a szememben. Hanem az álmom is. Eddig is az volt és most is az.