3. rész: Mint egy filmben

Habár az ölelkezés csak egy perc volt, nekem olyan volt, évek teltek volna el és megújultam volna. Felfrissített, felvidított. De tudtam, hogy lassan nekem is mennem kell.
- Majd elkísérsz Emilyhez? –kérdeztem.
- Persze. De ugye még nem kell menned?
- Hát most van fél kettő, háromkor el kéne indulni.
- Akkor még éljük ki magunkat. –mosolyodott rám.
Odamentünk a többi fiúhoz és csak annyit láttunk, hogy mind a négyen az ablakon bámultak kifelé.
- Mi történt? –kérdeztem értetlenkedve.
- „Esik a hav!”. –kiabált Loui.
- Hó csata? –nézett ránk Niall.
Harryvel egymásra néztünk és egyszerre mondtuk, hogy „Oookééé!”.
Felszaladtunk átöltözni, mert azért nem akartunk kint lefagyni. Én ezt vettem fel, Harry pedig ezt és még rávettük a kabátunkat:

Leszaladtunk, megvártuk a fiúkat és már rohantunk is ki a hóba.
- Ki kivel lesz egy csapatban? –kérdezte Zayn.
- Én Harryvel és még valakivel. –vágtam rá.
- Oké, de ezt még én fogom megbánni. –sértegetett Harry.
- Héé. –mondtam, miközben a hasába ütöttem.
- Csak vicceltem, tee. –röhögött.
- Tudom, de ez jól esett. –mondtam.
- Ez gonosz. –nevetett– Legyen még velünk Loui. –mondta.
- Oké, akkor kezdhetjük? –kérdezte Liam.
- Ahaa. –vigyorogtunk rá.
Először mindenki a másik csapatát dobálta, majd Louival kicsit hátrébb mentünk Harrytől és elkezdtünk sugdolózni. Harry odajött, hogy mi van.
- Ja, csak megbeszéltük, hogy Niallt támadjuk. –mentett ki minket Lou.
- Mert? –kérdezte Hazz.
- Csak nézz rá. Eszi a havat. Valahogy el kell terelnünk a figyelmét, mert még elfogy a hó. –röhögtünk Louival, majd levettem a kabátom, mert ahhoz már melegem volt.
- De te menj előre Hazz. –mondtam.
Elkezdtünk szaladni Louival Harry után, majd Loui rám nézett és elkezdte kiabálni, hogy „Most!”. Ekkor elkezdtük mindketten dobálni Harryt, ami az eredetileg megbeszélt tervünk volt. Ő nem értette, mi van, ezért is volt vicces, csak amikor Harry kezdett el felénk jönni hógolyókkal, mi mindketten elkezdtünk szaladni előle. Aztán volt egy elágazó utca, Loui azt kiabálta menjek jobbra. Hát én arra mentem, csak arra nem számítottam, hogy az utca mindkét iránya ugyanoda vezet és ott mindkét fiú elkezdett támadni a hógolyókkal.
- Hé, ez nem ér. –mondtam.
- Mért ne érne? –kérdezték, miközben dobáltak.
- Ez összeesküvés. –mondtam nevetve.
- Igen, az, jó, hogy tudod. –mondták.
- De ez akkor sem ér, ti hülye bar….. –kiabáltam, mikor valamiben megbotlottam hátrafele menés közben. Ekkor Loui felüvöltött:
- Hóangyalka?
- Lehet az is. –mondtam nevetve. Ekkor mindketten elvetődtek a hóban és elkezdtek kapálózni. Egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy valami nyalogatja az arcom. Hát nem egy cuki kutyus volt? Felugrottam, majd elkezdtem vele játszani. Ekkor megjelent egy csajszi, aki a kutya gazdija volt és elkezdett üvöltözni, hogy „Itt van az egyketted One Direction!”, és elkezdtek szaladni az emberek a fiúkhoz. Ekkor Harry megragadta a karomat és rángatott maga után, miközben szaladtak el előlük. Párszor megbotlottam. Amikor hátra tudtam nézni, láttam, hogy vagy 20-an futottak mögöttünk. Aztán befordultunk a sarkon és bementünk egy ajtón, egy sötét helyre és ott már nem találtak minket. Végigmentünk egy sötét folyosón és amikor kimentünk egy ajtón, az utcában voltunk, ahol a fiúk háza is volt. Ott már nem követett senki. A kezem az eléggé fájt, mivel Harry teljes erőből szorította, míg futottunk. Bementünk a házba, majd a fiúk elkezdtek röhögni.
- Mi van? –kérdeztem értetlenkedve.
- Semmi, csak ilyen már rég nem volt. –mondta Zayn röhögve.
- Milyen? –kérdeztem.
- Rég nem hógolyóztunk. –mondta Liam.
- Aha, és ez olyan vicces. –mondtam.
- Jaja. –mondta Niall, de nem hittem el, hogy ezen röhögnek, bár nem is érdekelt.
- Mennyi az idő? –kérdeztem.
- Negyed négy.
- Úú, mennem kell. Harry, akkor elkísérsz? –kérdeztem.
- Aha, alviszlek. –mondta mosolyogva.
- Okéé, felmegyek, átveszem ezt a vizes ruhát és már mehetünk. –mondtam.
Felöltöztem, majd Harry segített levinni a cuccaimat. A fiúktól elköszöntem, majd beültünk a kocsiba. A kocsiból még integettem nekik, majd Harry megtörte a csendet.
- Nyugodj meg, nem utoljára látod őket. –nevette.
- Tudom. De akkor is olyan fura, hogy itt voltam, veletek. –mondtam.
- Hát, megszokhatod, mert nem foglak magadrahagyni sok ideig. –mosolygott.
- Reméltem is. –nevettem, majd ő rám mosolygott.
- És, melyik suliba mész?
- Honnan tudjam? –kérdeztem nevetve.
- Van egy suli, itt, közel a házunkhoz. Nem akarsz ide jönni? –kérdezte Hazz.
- Azt mondtad, messze vagyok onnan, ahová menni akartam.
- Nincs az olyan messze. –nevette.
- Mi? Te becsaptál? –értetlenkedtem.
- Jó, nem csaptalak be, fél óra nem olyan kevés idő. –mondta.
- Fél óra lett volna, míg elmegyek? Azt mondtad, sok idő. –mondtam.
- Jól van na, szőke vagy, gondoltam beválik. –mondta nevetve.
- Ez gonosz volt. –mondtam úgy, mint aki megsértődött.
- Mért?! Bevált. –mondta.
- Jó, most már tényleg örülhetsz, hogy nem vagyok az a sértődős fajta. –mondtam nevetve.
- Én mondtam, hogy idmerlek. –ekkor lecsúszott a telefonom a műszerfalról, de ő elkapta. Ránézett és látta, hogy a jegyzetekben számolom a napokat.
- Mi lesz 12 nap múlva? –érdeklődött.
- A szülinapom.
- Ó, már bűntethető leszel. –nevetett.
- Ja. –mondtam nem túlzottan elragadtatva.
- Nem várod? –kérdezte.
- Hát de, várom, csak utálom, hogy nem vagyok idősebb. Mindenhol én vagyok a legkisebb és ez nem ér. Minimum 16 akarok már lenni. –mondtam.
- Hát még várhatsz. –mondta nevetve.
- Ja.
- Éés, mit csinálsz holnap? –kérdezte.
- Suli. –mondtam, miközben az utat figyeltem.
- Látom, el vagy ragadtatva. –mondta nevetve.
- Ja. Hiányozni fognak ez a két nap hülyülései.
- Biztos ott is elleszel. És majd meglátogatunk. Sokszor.
- Az elsőbe nem vagyok biztos, de az utóbbit már várom. –mondtam.
- Csütörtökön meglátogatlak. Persze csak ha nem baj. –mondta mosolyogva.
- Mért lenne baj? –kérdeztem.
- És, Emily mit dolgozik? –kérdezte.
- Rendelésfelvevő vagy micsoda. Uncsiiii. Ráadásul nem nappal, hanem éjszaka dolgozik. –mondtam.
- Akkor. Egyendül leszel esténként? –kérdezte perverz fejjel.
- Nem biztos. –néztem rá én is perverz fejjel, majd mindketten elröhögtük magunkat.
- Nem, majd meglátogatlak. És most nincs perverz fejem, ne értsd félre. –mondta nevetve.
- Ooookéééééééé. –mondtam perverz fejjel.
- Te tényleg perverz vagy! Ki tanított ilyenekre? –kérdezte nevezve.
- Harry. Senki sem tanított. Erre születni kell. –nevettem– Megháát… Említettem már a barátaimat.
- Ja, igen, és már én is látom, nem kell felvilágosító óra. –nevetett.
- Én vagyok a tanár, kikérem magamnak!
- Nem lehetek majd veled sokat, mert aki nem ismer a kezdetektől fogva, még azt hiszi, hogy én rontottalak meg. –mondta röhögve.
-  Ez még semmi.
- Látom, jó álmot választottam magamnak.  –mosolygott.
- Látom, én is. –nevettem, majd megláttam az utcatáblát.
- Neeeee, máris itt vagyunk?
- Igen.. Túl rövid volt az út.. –mondta, majd megállt a kocsival.
- Este írsz viberen? –kérdeztem.
- Ez kérdés? –nevetett.
- Igen. Ez egy hülye kérdés. –mosolyogtam. Kiszálltunk a kocsiból, segített kiszedni a bőröndömet, majd megölelt.
- Hiányozni fogsz. –mondta.
- Te is. De nem te mondtad, hogy nem utoljára látlak. –mondtam.
- Az egy dolog, de nekem még hiányozhatsz. –mondta, majd elengedett.
- Drága vagy. De lesznek még rosszabb pillanataink is. Legyen benned az, hogy ez még mindig jobb, mint ami bekövetkezhet még. És amúgy is beszélünk majd este. –mondtam mosolyogva.
- Hogy tudsz ilyen hatásosan megvigasztalni? –kérdezte, majd elmosolyodott ő is.
- Hát ezt kérdezd attól, akiért teszem ezt. –mosolyogtam.
- Oké. –nevetett– De aztán ha álmos vagy este, miközben beszélünk, aludni menni, nem pedig kávézni. –mondta.
- Dehogy kávézok. Kávé, cigi, soha. –nevettem.
- Na, ennek örülök. –mosolygott– De most már menj be. Elköszönt, majd adott egy puszit az arcomra.
- Szia göndör. –nevettem.
- Szia szöszke. –nevetett ő is.
- Na de ezt meg ne halljam még egyszer. –oktattam ki.
- Oké, szia szívem. –mosolygott rám.
- Ez mindjárt jobb. Szívem. –kacsintottam rá.
Odamentem az ajtóhoz, becsöngettem, majd ő megvárta, míg bemegyek. Emily nagyon örült nekem.
- Sziaa. –mosolygott, majd adott egy puszit az arcomra.
- Szia, hogy vagy? Már rég nem láttalak. –mosolyogtam rá.
- Én jól, te? Ki volt ez a fiú? –kérdezte izgatottan.
- Öö, aaz egyik haverom….. –mondtam idegesen, mert nem tudtam mit látott.
- Kedvesnek tűnik. –mondta– Gyere, megmutatom, melyik lesz a te szobád. Olyan kicsi voltál, mikor utoljára láttalak. –mondta felpörögve, majd bevezetett egy nagy szobába.
- Juj, de nagy ez a szoba. –mondtam mosolyogva.
- Ugye? Ez lesz a tiéd. Szép világos.
- Igen, örülök neki, utálom, ha sötét van egy szobában. Akkor most kipakolok. –mondtam, egy kis magányra várva.
- Oké. Én már beírattalak egy suliba, hogy holnap már mehess, de ha nem tetszik, akkor még meg tudjuk majd változtatni.
- Oké, köszi, legalább már le van róla a gond. És mivel kell majd mennem?
- 244-es busszal kell majd menned 5 megállót, de ha nem késed le, akkor sulibusz is megy, az itt áll meg az utca végén, minden reggel negyed kilenckor.
- Oké, köszi, jó lesz nekem a 244-es. –mondtam.
- Jó, pakolj ki, ha éhes vagy, kint van a hűtőben kaja, olyan, amilyet te is ehetsz, a fürdő két ajtóval jobbra és a többi szobát meg megtalálod, de nekem most mennem kell dolgozni, mert már 5 óra. Amúgy négykor szoktam indulni, csak most még meg akartalak várni. 10-kor menj aludni, hogy reggel fel tudj kelni időben, ja és egyébként a 8.b-be írattalak, csak hogy holnap tudd, mert én csak 9-kor jövök…. Ha valami baj van, akkor hívj. Na de most megyek, szia. –mondta.
- Szia.
Remélem, Harry gyakran meglátogat majd, mert én szét fogom unni a fejemet így, hogy reggel sem lesz kivel beszélgetnem… Bár most is föl volt pörögve Emily, nem hiszem, hogy máskor nyugisabb. Így jobb is, hogy nem vagyok vele egész nap összezárva. Nem bírnám ki.
Bepakoltam a ruháimat a szekrényembe, a többi cuccom is kipakoltam, a falra ragasztottam egy ’pár’ posztert, és az ágyam fölé is ragasztottam dolgokat, majd elmentem fürdeni. Utána vittem egy csomó kaját a szobámba, elindítottam a zenét és ráírtam Harryre.

* Szia*-*
* Szia álmom!
* Hogy vagy, hiányzol…:|
* Nekem is…:/// Mit csinálsz?:)
* Eszek. xd +zene.
* Már egyedül vagy?
* Ja..És minden nap..Mármint minden nap elmegy négykor és csak reggel 9-kor jön..Én meg negyed kilenckor indulok.. Szörnyű lesz a korán kelés….:/De szerencsére van jó is az életemben<3

* Csütörtökön megyek, jó? Nem tudom még, hogy hánykor, de megyek:)
* Már várom. Üres lesz az egész napom nélküled…
* Dehogy lesz!:)
* Remélem.
* Jó volt a mai nap. Meg a tegnapi is. xx
* Legjobb napjaim voltak.:)xx
*Annak örülök!:D
* Nem akarok holnapot. Csütörtököt akarok, hogy itt legyél végre.
* Én is. Jó lesz, azt megígérem.;):)
* Oké, ezt most megpróbálom nem félre érteni…:’D
* Ki gondolta volna, hogy félreérted?:DDD
* Nézd, itt a szobám egyik fala.:P Tök szexi lett.:DD Hogy tetszik?:
FOllOW YOUR DREAMS   
 
* „Follow your dreams”?*-* Nagyon tetszik. I love my dream. xx
* <3
[……]
* 00:00 *--------------*Kívánjunk *---------------------*
* Oké *--------------------*
* Megvolt.:33 Neked?:)
* Aha.:33 Na de most már menj aludni.. Nemsokára kelned kell…:(
* Neeeeeeeee. Nem akarok.:C
* Muszáj. Vagy odacsapok.:DD
* Hova?xd
* Na, menjél és nem képzelődni!:33
* Oké, de csak ha tényleg meglátogatsz holnap! :3
* Persze, hogy meglátogatlak.:DD
* :33
* Na, de menjél aludni.:D Jó éjt álmom.:3 xx <3
* :C Jó éjt álmom. xx<33

Igaz, hogy rám parancsoltak, de én nem tudtam aludni. Inkább visszanéztem a beszélgetésünket és gondolkoztam. Aztán valahogy elaludtam, de nem sokkal rá csörgött az ébresztő a telefonomon…. 10 percet még feküdtem az ágyamban, majd kimentem enni, aztán felöltöztem és fogatmostam. Utána megfésülködtem és elindultam a buszmegállóba. Fél óra múlva volt egy megálló, a suli mellett, így leszálltam.  Besétáltam és az igazgató az ajtónál várt. Megmutatta, hogy mi merre van, odaadta az órarendem, majd bekísért a földrajzterembe. Leültem egy üres helyre a leghátsó sorban, majd persze, hogy jöttek a „nagy menők”, hogy az az ő helyük. Szerencsére volt még egy hely a hásó sorban. Becsöngettek, majd a tanár persze, hogy kihívott, hogy mutatkozzak be. Utálok bemutatkozni. Főleg, hogy túl hosszú a nevem és most azt sem tudtam, hogy magyarul mondjam a vezeték nevemet, vagy angolul és hogy egyáltalán fordítva-e.
- Hello, Patrícia vagyok, magyarországról, 13 éves…………………. .
- Na, akkor mesélj nekünk magyarország földrajzáról. –mondta a tanár, amitől ideges lettem, mert nem gondoltam, hogy már első nap feleltet.
- Ennyire még nem tudok angolul. –mondtam.
- Akkor menj a helyedre. –mondta a tanár, aminek nagyon örültem, mivel alig tanultam föciből.
Következő óra angol volt, aztán matek. Matek és infó közötti szünetben leültem egy padra, míg megnéztem valamit a telómon a facebookot, majd persze, hogy körém gyűltek.
- Szia kicsi lány, hogy vagy? –mondta az egyikőjük.
- Hello, nem akarok idegenekkel beszélni.
- Lenne egy kérdésem, feltehetem? –szólalt meg a másik.
- Ha nagyon szeretnéd, oké, de ez egy kivételes alkalom lesz. –válaszoltam idegesen.
- Magyarország is ilyen szép, mint te?
- Igen, de látom, te utól nem éred Angliát.
- Tudom hol laksz baszdmeg, be ne szólj mégegyszer!
- Kétlem, hogy tudnád.
- Hányadikos is vagy?
- Közöd?
- Na, mondd már meg.
- Mondd meg előbb te.
- Mi tizedikesek vagyunk. Szívesen rádmásznánk. –mondta perverz fejjel az egyik.
- Höh, még egy pedofil. –mondtam, majd felálltam és szaladtam az infóterembe és mielőtt még beértem, pont becsengettek.
- Első nap és máris késik. –mondta a tanárnő.
- Elnézést, de.. –kezdtem magam kimagyarázni.
- Semmi elnézést, ez bekerül a naplóba. Üljön a helyére.
Hurrá. Most nagyon megijesztett. –gondoltam magamban –majd leültem egy székre. Ez az óra hamar eltelt. Mire kimentem a teremből, jött egy tanár felém..
- Szia, te vagy Patrícia?
- Igen, mi történt? –kérdeztem.
- Láttam a jelentkezésedet a mazsorettre és felvettünk, pénteken gyere, ott van a többi lány, kérdezd meg tőlük, hogy hánykor kezdődik, szia.
Mivaan? Milyen mazsorett? Hallottam, hogy mögöttem röhög az a másik 3 lány, majd odajöttek hozzám.
- Szia, 3-ra gyere pénteken a tesiterembe.
- Szia, bocsi, programom van.
- Hát, már beadtad a jelentkezést, mért nem gondolkoztál előbb, hogy nem fogsz ráérni? –mondta, majd mindhárman elkezdtek röhögni.

- Hülye leszek menni olyanra, amire nem én jelentkeztem. Sziasztok.
Komolyan, olyan volt, mintha a High School Musicalben lettem volna, röhöghetnékem volt, de nem tudtam röhögni, mert mért pont én?! Szörnyű volt ez a nap, szerencsére már mehettem haza. Felültem a buszra, hazaértem, megírtam a leckémet, majd ettem és tévéztem. Aztán elmentem fürdeni és aludni. Már nagyon vártam, hogy holnap jöjjön Harry, mert nélküle pocsék az életem.