1. rész: Érkezés egy kis csavarral

Február elseje van, kimentem a repülőtérre az indulás előtt két órával. Az idő nagyon pocsék volt.. Sokat hallgattam zenét, és az a két óra sajnos nagyon hamar eltelt. Felszálltam a gépemre, ami 11-kor jött. Bedugtam a fülesemet, a telefonomon elindítottam egy 1D albumot.. Az két óra már lassabban telt el, mint a repülőtéren eltöltött idő, viszont egyszer csak leszálltunk. A bőröndömet megfogtam, húztam magam után, azon kívül még volt vagy ezer ’kicsi’ szatyrom, amik már alig fértek el a kezeimben, a telefonom és egy elég nagy térkép mellett. Már vagy egy órája gyalogoltam, amikor rájöttem, hogy szerintem eltévedtem, hiszen a nagynénim, Emily azt mondta, hogy ott van a háza kb. fél órára a repülőtértől. Úgy döntöttem, becsöngetek valamelyik házba, hátha valaki tudja, merre kell mennem. Már vagy öt perce vártam, hogy valaki kinyissa az ajtót miközben bent üvöltöztek és dobálóztak, vagy nem tudom mit csináltak, de hirtelen egy göndör hajú fiú kinyitotta az ajtót, ezer wattos mosollyal az arcán. Alig mertem hinni a szememnek, hiszen ő volt Harry Styles, élőben, 10 cm-rel magasabban tőlem, még úgy is, hogy magas sarkúban voltam. Elég nehezen tudtam megszólalni, főleg, hogy visíthatnékom volt, de végül ő kezdeményezett, kinyögött egy ’Szia’-t.
- Szia neked is.. –mondtam.
- Segíthetek valamit? –kérdezte még mindig nagy vigyorral, ő is alig tudott megszólalni, bár nem tudom miért.
- Ja igen, nem tudod, merre kéne mennem? Nekem azt mondták, hogy a 43 Riley Road-hoz menjek, de mivel még először járok erre, nem tudom, merre menjek. –mondtam érdeklődve.
- Huh, hát te jól eltévedtél.. –kezdte– ..gyere be, kitalálunk valamit. –fejezte be mosolyogva.
- De nem zavarok? –kérdeztem.
Vágott egy számomra vicces fejet, majd válaszolt.
- Te? Mért zavarnál?
- Huuh, Harry szerelmees. –Hallottam a kiabálást bentről, de nem nagyon érdekelt.
- Ja, hát csak mert hallottam, hogy valakikkel elvagy..eléggé.
- Ömm, csak hülyültünk, gyere be nyugodtan… már ha nem félsz. –Mondta ezt egy perverz vigyorral fényesítve, amire én is elmosolyodtam és hát be kell vallanom, kicsit félénken, de bementem. Már amennyire sikerült.
Teljesen elolvadtam a mosolyát látva, így ahogy elindultam, megbotlottam a küszöbben és elestem, amin mindenki nevetett, de ő segített felállni.
- Nem csak a közlekedésben vagy béna, de még mozgáskorlátozott is vagy? –Kérdezte nevetve.
- Ha-ha-ha, nagyon vicces, ezt már pár embertől megkaptam, nem voltam rá kíváncsi megint, főleg hogy úgy jöttem ide, hogy „új életet kezdek”.. –Mondtam puffogva, az idézőjelet az ujjaimmal mutattam. Bár be kell valljam, belül én is nevettem egy kicsit.
- Bocsi. –Mondta.
Elvette a cuccaimat, amik a kezembe voltak, ahogy levettem a kabátomat, a sálamat, egyéb télhez illő kinti meleg cuccot, rögtön kikapta őket a kezemből és vitte el, nem tudom, hová, nem is érdekelt, mert hirtelen kiugrott az egyik ajtó mögül 4 másik srác, akiket persze tudtam, hogy kik ők. Rögtön kiszúrták a directioner karkötőimet.
- Hmm, látom szeretsz minket. –Mondta Liam, mosolyogva.
- Talán egy kicsit. –Hazudtam, mert amúgy imádtam őket.
- Ja.. Kicsit. –Mondta ezt a többi 3-mal együtt, miközben a táskámon a 1D-ös kitűzőket szemlélgették.
- Jó, talán a kicsinél kicsit jobban. –Mondtam lesütött szemel, vigyorogva.
- Egyébként mit keresel? –Kérdezte Niall érdeklődőn.
- Hát egy kicsit eltévedtem.. –Mondtam nevetve, közben Harry visszaért.
- Ja.. Úgy látom, te fordítottan értesz minden szót.. Hallottam mindent.. Megint ez a „kicsit”. Csak a város másik felére jöttél szívem.. –Mondta nevetve, miközben átkarolt hátulról.
- 1. Az nem is olyan sok, 2. Nem vagyok a „szíved” (az idézőjeleket mutattam az ujjaimmal), 3. Ne taperolj! –Oktattam ki, mintha én lennék az idősebb. Közben a többiek alig tudtak megállni a nevetéstől.
- Mi van, ez csak egy baráti ölelés volt. –Mondta mosolyogva.
- Aha, baráti ölelés, én eddig nem így ölelkeztem a barátaimmal, főleg, hogy veled még csak 10 perce ismerjük egymást. Na de ugorjuk ezt át, merre kéne mennem? –Fejeztem be a vitatkozást.
- Ömm, hát nem tudom, nem én vagyok a földrajztudós, valaki más biztos tudja.. –Mondta, amin kicsit meglepődtem, hogy ő is lépett az előző témán, de örültem is neki.
Már vagy 2 órája telefonálgattunk ide-oda, mire meglett, hogy merre kell mennem.
- Ti ezt nem tudtátok volna fejből? –Kérdeztem érdeklődőn.
- Ez csak egy közös lakásunk, erre nem nagyon tudunk közlekedni, amúgy nem itt lakunk. –Mondta Loui.
- Jó, mindegy. –mondtam nevetve- Mit kértek cserébe, hogy ilyen jószívűek voltatok? –Kérdeztem.
- Süss sütiiiiiiiiiiiiiit!!! –Kiabálta Niall, aki valószínűleg már majdnem éhen halt.
- Jó.. –Mondtam nevetve.
  De valakinek ki kell segítenie a konyhában, mert a mértékegységek nem nagyon mennek, itt meg aztán azt sem tudom, hogy mi hol van. –Mondtam, miközben vártam egy jelentkezőt.
- Én segítek. –Hallottam, hogy egy mély hang megszólal mögülem, hátranéztem, és persze, hogy Harry volt az.
- Jó, legyen. De mutasd, merre van a konyha. –Erre a mondatomra megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni, de elkaptam a kezem.
- Azért 3 éves nem vagyok, hogy ne tudjak kézen fogás nélkül utánad menni.–Reagáltam a szememet forgatva.
- Jó, csak nem akartam, hogy megint eless. –Mondta kimagyarázóan. Bementünk a konyhába, kerestem a dolgokat, de mondta, hogy ’Ülj le és mondd, hogy mit hozzak.’
Mondtam neki, hogy mik kellenek, miközben pakolt, beszélgettünk.
- Ugye tudod, hogy az angol nyelvtudásod nem a legjobb?! –Kérdezte úgy hangsúlyozva, mintha nem akarná, hogy válaszoljak.
- Ja, arról eddig is tudtam, és nem felejtem el a nélkül sem, hogy emlékeztetnél rá. Különben is, 13 évesen nekem pont megfelelt eddig, amíg otthon laktam.
- 13 éves vagy? Érettebbnek tűnsz. –Mondta csodálkozva.–Mért, hol laktál eddig? –Kérdezte érdeklődőn.
- Magyarországon. Ott születtem, egészen eddig ott is laktam.–Mondtam mire ő kész lett.
- Ott még nem jártunk.
- Vettem észre.. Pár millióan arra vártunk/várnak mindig, hogy eljöjjetek hozzánk. De még mindig várnak.–Mondtam, de közben arra gondoltam, hogy, hogy keveredtem ide, és hogy vajon hogy bírtam kiállni, hogy ne ugorjak a fiúk nyakába az első pillanatban.
- Amúgy hány centi vagy? –Kérdezte, amit kicsit furcsálltam.
- 163. Miért? Igaz, most magas sarkú.. Most pár centivel magasabb.–Válaszoltam.
- Ja, csak érdeklődtem.–Már csináltuk a sütit.– Elvesztetted már?–Kérdezte váratlanul.
- Mért érdekel ez téged? 13 vagyok, nem vagyok olyan, mint egyesek. Perverz vagyok, amit még nem tapasztaltál, de az is csak baráti körben. 1 napot velünk töltenél.. Huhh… –Mondtam nevetve.
- Szívesen tapasztalnám. Mármint a perverz személyiségedet. –Mondta perverz vigyorral az arcán.
- Jaj, ne kezdd..
Beszélgettünk még jó pár dologról, a süti is kész lett.
Kivittük az asztalhoz, a fiúk nagyon nevettek valamin. 
- Mi ilyen vicces? –Kérdeztem.
- Semmi. –Vágta rá valamelyik, szinte visítva a nevetéstől.
Mindenki falta a sütit, szerencsére ízlett nekik, majd Harry megkérdezte, hogy mért nem eszek.
- Ja, liszt érzékeny vagyok.. Nem ehetek semmi olyat, amiben ilyen liszt van. –Mondtam mosolyogva.
Ő erre felállt, kisétált a konyhába. Utánamentem.
- Mit csinálsz? –Kérdeztem.
- Mi van, már érdekellek? –Kérdezte mosolyogva. – Sütök neked valamit.
- Mi? –Kérdeztem vissza, röhögve. – Minek? Amúgy hol a mosdó? –Kérdeztem, mert már nagyon kellett pisilnem.
- Gyere. –Mondta, majd elindult, én mentem utána.
Besétáltunk a fürdőbe, vártam, hogy kimenjen, de semmi.
- Kifáradnál? –Kérdeztem már idegesen.
- Az én házam.
-A ti házatok, és szerintem a többiek sem szeretnék, hogy ilyen legyél. –Mondtam mérgesen.
A falnak lökött, majd két kezét a falnak támasztotta, azok közt volt a fejem.
- Szeretlek. –Mondta.
- Jó, de ezt teheted titokban is.
- Te nem szeretsz?
- De. –Mondtam nevetve.–De kicsit.. Kicsit nagyon.. Nagy a korkülönbség. –Mondtam.
- A kor csak egy szám. –Mondta mosolyogva.
- Neked. Én is szeretném, de könyörgöm, 13 vagyok, te 18. Nem, 19. Úristen, ma vagy 19. Elszúrtam a napodat. Sajnálom, hogy itt vagyok, nem akartam.. –Magyaráztam ki magam.
- Nem szúrtad el. Még csak 4 óra. És amúgy is, ez a legjobb szülinapi ajándék. Hogy találkoztunk. –Mondta, én közben elpirultam.
- Akkor is nagy a korkülönbség. Neked is meg nekem is mások az elvárásaim. Te bármikor lefeküdhetsz, ha van barátnőd. Már ha érted, mire gondolok. Velem nem tudsz majd. Ha lenne is, akár egy kis szikra is közöttünk, rossz vége lenne.–Mondtam.
- Nem, nem csalnálak meg. Bevárnálak.
- Könyörgöm, erre várok tavaly óta, hogy várj be. Nem tudsz bevárni.–Mondtam kicsit lehangolóan.
- Valld be, hogy boldog lennél. –Mondta, amit már kicsit untam.
- Figyelj. Túl sok mindenen estem már át az elmúlt egy hónapban, most úgyis  a tanulás a legfontosabb. Ami amúgy is nehezen megy. –Mondtam, miközben fordultunk egyet a falnál, így én álltam kívül, ő a falnak dőlve és az ő feje volt az én karjaim között.
- Jó, de boldogok lennénk.–Mondta és már ő állt kívül, azaz fordultunk egyet megint.
- Harry. Én érzem magamat érettebbnek, amikor te vagy idősebb 5 évvel. 5 év. Kicsit sok, nem gondolod? Szeretlek, de nem úgy. Egy ideje erről álmodok, hogy együtt legyünk, de még csak most jut el az agyamig, hogy a barátaimnak igazuk volt a korkülönbséggel kapcsolatban. –Amikor befejeztem, fordultunk egyet, ott már nem volt fal, hanem az ajtó helye, amin ő kiesett az előszobába, mert az ajtó nyitva volt. Bezártam az ajtót és végre elmehettem pisilni, amit már nagyon kellett.
Kezet mostam, megigazítottam a hajam, kisétáltam.
- Jó volt itt lenni, köszönöm, de most valaki el tud akkor kísérni? –Kérdeztem.
- Már sötét van kint. Fél öt. Ilyen sötétbe nem megyünk. –Mondta Liam.
- Remek. Akkor telefonálnom kell. Valakit beállíthatok haveromnak? –Kérdeztem.
- Engem igen! –Mondta Zayn.
- Jó, köszi.
A telefon kicsengett, fel is vették.
* Szia drága, hol vagy?
*Szia Emily, késett a repülő és beugrottam az egyik haveromhoz. Mivel már késő van..Nem aludhatok itt?
*De, persze, ilyen sötétben ne nagyon mászkálj kint egyedül.
*Jó, oké, de most le kell tennem, szia.
*Szia drága.
- Persze, drága vagyok, tudom, de nem kell drágának szólítani. Már voltam szívem is, mi lesz még? –Puffogtam, miközben forgattam a szemem.
- Csak kedves akart lenni. –Mondta Liam.
- Majd megtanítom én, mi a kedvesség. Nem vagyok egy fiús csaj, de nem drágázok le senkit. –Mondtam mérgesen.
- Mit csináljunk? –Kérdezte Loui.
- Válasszon a szülinapos. –Mondtam.
- Öööö, oké. Karaoke? –Kérdezte Harry.
- Jó. –Vágta rá a másik 4.
- Oké? –Nézett rám Harry.
- Öö, leszek a zsűri. –Mondtam félve, nehogy kitalálja, hogy én is énekeljek.
- Nem énekelsz velem?–Kérdezte.
- Nem, leszek a zsűri. Hidd el, ha lenne hangom, szívesen tenném.
- Hát jó. –Mondta kicsit szomorkásan.
Énekeltek. Úgy éreztem magam, mintha nekem énekeltek volna, pedig csak hülyültek. Közben végig Harryn gondolkodtam.
- Na, ki nyert? –Kérdezte Niall.
- Ja, ööö, nehéz döntés, de, ööö, hmm. Harry. –Mondtam mosolyogva, miközben néztem fel rájuk, mert én a földön ültem, ők pedig álltak.
- És nem kapok valami ajándékot azért, mert nyertem? –Kérdezte.
- Ne légy pimasz, van már elég cuccod.–Mondtam nevetve.
- Naaa, kérlek. Szülinapom van, csak egy puszit. –Nézett kiskutyaszemekkel, miközben a fiúk nevettek mögötte.
- Na jó. De csak mert szülinapod van. És CSAK egy puszit. Az arcodra, nem máshová.
- Vigyázz, elég kanos állapotban van!! –Mondták mögüle a többiek.
- Annyira csak nem.. –Mondtam mosolyogva.– Mégis mire indulna már be? –Kérdeztem.
 A szám az arcához ért, amikor ő oldalra rántotta a fejét, így már ajkaink összeértek.  Fogta a fejemet, vagy 7 másodpercig csókolóztunk, amikor elrántottam a fejem.
- Harry, te nem vagy normális! –Kiabáltam.
- Mért, csak „megjavítottam a játékot, amit kaptam”. Ha csak arcra puszi lett volna, olyan lett volna, mintha kaptam volna egy babát, aminek el van törve a keze. Én megjavítottam. Így már csókot is kaptam tőle.
- Komolyan, érettebb vagyok nálad. –Mondtam mérgesen.
- Valld be, hogy élvezted! –Mondta vigyorogva.
- Ez nem erről szól.
- De igen is, erről, ha élvezted, mért nem tudsz velem járni?
- Nem én vagyok neked az igazi!!!! Nem érted meg? –Ordítottam.
- Jó, lépjünk már tovább. –Mondta Louis.
- Hát ez nem lesz olyan egyszerű. –Forgattam a szemem.– Nem mentek el Harry szülinapja alkalmából valahova? –Kérdeztem.
- Én csak akkor akarok, ha te is jössz. –Mondta Harry.
- Hát bocsika, még mindig csak 13 vagyok, sehová nem engednek be szülő nélkül.
- Akkor hívd fel a szüleidet. –Mondta Zayn.
Egy percig elállt a lélegzetem, de aztán megnyugodtam.
- Azt nem tudom, egyedül jöttem Magyarországról.
- Jaa, szóval onnan jöttél. Ezért ez a furcsa akcentus. –Mondta Loui.
- Jó, mindegy, menjetek. Én addig elindulok Emilyhez. –Mondtam, kicsit szomorúan.
- Az előbb sem engedtünk, most még sötétebb van, mért engednénk? –Kérdezte Harry.
- Jó, akkor nem tudom mit csinálok, alszok, vagy akármi.
- Nem, itt maradunk.. Veled. –Mondta bíztatóan.
- Hát jó, ha el akarod szúrni a szülinapod. Pedig akár egy korodbeli csajt is felszedhetnél. –Mondtam nevetve.
- Jó, de nekem nem kell korombeli csaj.
- Mindegy. Akkor mit csinálunk? Egyáltalán mi a neved? Semmit sem tudunk rólad. –Mondta Zayn.– Mi lenn, ha felelsz vagy merszeznénk?
- Oké, de én csak felelek. Amúgy meg már kérdeztél, szóval ti jöttök. A nevem meg Patrícia. –Mondtam kicsit sem elragadtatva.
- Szép név. És mért csak felelsz? –Mondta, majd érdeklődött Harry.
- Melletted? Merjek merni? Álmodban.. –Mondtam nevetve.
- Mért?
- Hát leszámítva az eddigieket, úgy is egy kanos maci vagy. –Mondtam, mire mindenki el kezdett nevetni.
- Na de akkor mi lesz? –Kérdezte Niall.
- Jó, kezdjük. –Mondtuk.
Liam felelt.
Majd Harry mert, nekem kellett valamit kitalálnom neki.
- Öööö, vedd le a pólódat. –Mondtam.
- Jó, a kedvedért mást is leveszek. –Nézett rám, megint azzal a perverz fejjel.
- Akarod, hogy elszúrjam a szülinapod? –Kérdeztem.
- Jó, amúgy is hideg van a vetkőzéshez. –Mondta nevetve.
Zayn jött, ő neki ki kellett bírnia, hogy a haját összekócoljuk. Nagyon vicces volt.
Aztán kérdeztem egyet mindenkitől..
- Milyen aaaaaaaaaz.. Amikor… Pöcsönrúgnak? –Kérdeztem, de közben majd meghaltam a nevetéstől.
- Nagyon szar. –Mondta Niall.
- Olyan, mintha gyomorszájon rúgtak volna. –Válaszolt Zayn.
- De ha a gyomrodhoz nyúlsz, lent érzed a fájdalmat. –Mondta Harry.
- Hmm. Ez érdekes volt. –Mondtam, még mindig nevetve.
- Ez nem annyira vicces, mint amilyennek amúgy látszik. –Mondta Liam.
- Amúgy mért kérdezted? –Érdeklődött Loui.
- Csak egy kérdés volt. Vannak még az agyamban kérdések. Csak érdekelt. –Mondtam..
Harry pörgetett, az üveg nyaka felém volt fordulva. Harry felnézett és elkezdett mosolyogni.
- Felelsz vagy mersz? –Kérdezte.
- Felelek. –Mondtam.
- De már háromszor feleltél. –Mondták egyszerre.
- Jó, akkor merek. De! Vigyázz a kérdéseiddel! –Mondtam.
Elfordultak mind az öten, pár perces kupaktanácsuk volt, majd visszafordultak.
- Kinek… Kinek tolnád le..először a gatyáját? –Kérdezte Harry, miközben a száját nyalogatta.
- Mondtam, hogy vigyázz a kérdésekkel! –Mondtam mérgesen.
- Ez egy normális kérdés. –Mondta.
- Jó, de én azt mondtam, merek!
- Akkor told le annak a gatyáját, akinek először akarnád! –Nézett rám azzal a perverz vigyorral.
- Kár volt megszólalnom. De ugye mindenkin van alsónadrág? –Kérdeztem félénken.
- Persze! –Vágták rá mind.
- Akkor álljatok fel. És Harry! Nem a kis Harrynek beszélek! –Néztem rá én is perverz fejjel.
- Miből gondolod, hogy kicsi? –Kérdezte nevetve.
Járkáltam körülöttük, amikor megszólaltam, hogy ’De csukjátok be a szemeteket!’.
Jó, becsukta mindenki, de láttam, hogy Harry lesett. Csak hogy ne szúrjam el a szülinapját.. Megálltam előtte. Megfogtam a derekát és letoltam a naciját. Amit nem kellett volna.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. –Sikítottam.
- Mi van, félsz tőle? –Kérdezte perverz fejjel. Ekkor már mindannyian röhögtek.
- HAROLD EDWARD STYLES !!!! Neked van eszed???? 19 lettél, hogy jutott eszedbe?
- Csak szórakoztam. –Mondta nevetve.
- De legalább húzd már fel a gatyádat te barom!!!!
- Jó, tudsz várni?
- Nem, ha te nem tudsz várni, akkor én sem.!
- 10 óra van, nem kéne aludni? –Terelte a szót Liam.
- Jó, én benne vagyok. –Mondtam.– Hol van a bőröndöm?
- A szobámban. –Mondta Harry.
- Mit keresnek ott? –Kérdeztem meglepődve.
- Ott van a legnagyobb ágy, így velem fogsz aludni. –Mondta tök természetesen.
- Az ki van zárva, én a kanapén alszom. –Mondtam.
- Neem. –Mondta mindenki. –Nem alhatsz a kanapén.
- És Harrynek van a legnagyobb ágya, csak ott férnek el ketten. –Mondta Zayn.
- Jó, legyen. –Mondtam a szememet forgatva.
- De akkor én felmegyek, lezuhanyozok. És tartsátok távol ezt a pedofil állatot a fürdőtől, kérlek! –Mondtam.
- Oké. –Mondták röhögve.
Felmentem, majd rájöttem, hogy nem hoztam pizsamát. Leszaladtam a lépcsőn.
- Hé, srácok. Nincs nyitva valami ruhabolt? Nem hoztam pizsamát.. –Mondtam.
- Este tízkor? Nálatok még nyitva volt ilyenkor bármi is? –Kérdezte Zayn nevetve.
- Nem, nálunk sem volt.. Csak gondoltam megkérdezem, hátha.
- Gyere, adok én neked valamit, amit felvehetsz. –Mondta Harry mosolyogva.
- Remek. –Mondtam.
Felmentünk a lépcsőn, elkezdett keresgélni a szekrényében, majd a kezembe nyomott egy kockás inget.  –Tessék.
- Köszi. Most elmegyek lezuhanyozok, amikor végzek, lemegyek hozzátok.
- Megígéred? –Kérdezte.
- Mért, mit gondolsz, mit csinálnék? –Kérdeztem vissza, nevetve.
- Nem tudom. Csak úgy jött a kérdés. –Mondta.
- Na jó, de most menj! –Majd kilöktem az ajtón.
Lezuhanyoztam, felvettem egy fehérneműt, majd rá Harry ingjét. Begomboltam a gombokat. Olyan volt, mintha egy rendes ruha lett az én méretemben. Bár az ujja hosszú volt, de nem volt baj. Fogat mostam, kiengedtem a hajam. Az ing ujját nem tudtam feltűrni, elég béna vagyok. Leszaladtam a lépcsőn, majd Harry nyakába ugrottam. Nem tudom mért, csak úgy jött.
- Na mi van, megkedveltél? –Kérdezte.
- Eddig is kedveltelek, csak kicsit túllőttél a célon. –Mondtam nevetve, majd leszálltam róla.
- Na milyen? –Kérdeztem.
- Tökéletes! –Mondta nevetve. –De az ujját hajtsd föl.
- Próbáltam, de túl béna vagyok.
 - Akkor majd segítek. –Mondta és már el is kezdte felhajtani az ingnek az ujját. Közbe néztem, hogy, hogy csinálja, majd amikor egy pillanatra fölnéztem, a tekintetünk összetalálkozott.
- Hogy csinálod? –Kérdeztem.
- Nem nehéz. –Mondta nevetve.
- Nem azt. Hogy csinálod azt, hogy millió, milliárd lányt elvarázsolsz?
- Beleértve téged is? –Kérdezte pimaszon.
- Beleértve engem is. –Válaszoltam mosolyogva.
- Azt nem tudom.. –Mondta.
- Menjünk aludni, te még kicsi vagy a későn fent levéshez. –Mondta nevetve.
- Jó, már amúgy is álmos vagyok. De te még maradhatsz. Te döntöd el. –Mondtam.
- Veled megyek. –Mosolygott.
Elköszöntünk a többiektől, majd Harry elment zuhanyozni. Én addig bebújtam a takaró alá. Harry mellém feküdt.
- Boldog szülinapot. –Mondtam.
- Ennél boldogabb már nem is lehetne. –Válaszolt, majd egymásra mosolyogtunk.
- 00:00. Kívánjunk. –Mondtam.
- Oké.
*KÍVÁNTUNK*
- Te mit kívántál? –Kérdezte kíváncsian.
- Ha elmondom, nem fog teljesülni. –Mosolyogtam rá.
- Juj, jó, hogy szólsz, majdnem elmondtam neked. Nem akarom, hogy ne teljesüljön.
- Én sem.
- Na, jó éjt. Mondtam.
- Jó éjt szívem. –Válaszolt.
Megütöttem a párnámmal.
- Ki vagyok? –Kérdeztem nevetve.
- Jól van, na szöszke. –Nevetett.
- Ha még egyszer így mersz szólítani, akkor azt nagyon megbánod! –mondtam nevetve.
- Jó, de akkor is szöszke maradsz. Jó éjt szöszke. –Kacsintott rám.
- Jó éjt göndör. –Mondtam, csak hogy idegesítsem.
- Ez nem vicces.
- De az.–Mondtam nevetve.
Harry leoltotta az éjjeli lámpát, majd átkarolt. Be kell valljam, jó érzés volt. Már alig vártam, hogy reggel legyen. Harryékkel akartam beszélgetni és még az új suliba is be kell iratkozni holnap.